A legkorábbi leírás az arany hörcsögről (ahogyan akkoriban hívták) 1797-ből származik, a „The Natural History Aleppo, Alexander Russel” [ Aleppo természeti történetei, Alexander Russel].

Talán fontos tudnunk, hogy Alexander Russel gyakorló orvos volt a mai Szíria Aleppo nevű vidékén 1740-1750 között, ahol úgy tűnik, hogy az egyik vezető szakértője volt a pestisnek, ami akkoriban söpört végig a vidéken. Ez alatt a 10 év alatt igen részletes nyilvántartást írt az állat-, a növény-, a környezet- és a kultúra tárgyköréről. Feljegyzéseket készített a terület minden jellegzetességéről és az emberek életéről. De úgy tűnik ekkoriban még nem ismert minden részletet erről a környékről és az emberek életéről, mert az első kötetében – amit 1756-ban adtak ki – még nem jelent meg az aranyhörcsög.

Patrick Russel – Alexander öccse – 1750-1781 között élt Aleppo-ban, és Alexander halála után közzétette a második kiadást. (Nem tudni pontosan, hogy Alexander hogyan és mikor hunyt el.) A második kiadásban már szerepel a szíriai aranyhörcsög, így talán Patrick fedezte fel, de az is lehet, hogy még Alexander, de csak az első műve kiadása után írta le a fajt.

A könyvben így olvasható: „ … A hörcsög kevésbé gyakori, mint a mezei egér. Egyszer találtam egy elhullott példányt és felboncoltam, a tasak mind két oldala tömve volt fiatal francia babbal. Ezek olyan pontosan és szorosan voltak hosszában egymás mellé rendezve, hogy különösnek tűnik, hogy miféle mechanizmus eredményezhette. A pofazacskót formázó, izomrostokkal átszőtt hártya vékony. A legügyesebb ujjak sem képesek a babot ilyen rendben lerakni. Az asztalra kiterített halom terjedelme az állat testének háromszorosa volt.”

Talán a legmeglepőbb az egészben, hogy Russel (bármelyik is) nem állította, hogy felfedezett egy új fajt. Úgy tűnik, tévesen a közönséges európai hörcsöghöz sorolta, ezért nem nevezték el Russel után. Ehelyett szíriai aranyhörcsög lett, mely nevet George Robert Waterhouse adta neki, aki 1839-ben mutatta be az új fajt.

George Robert Waterhouse 29 évesen már a londoni Zoológiai társaság kurátora [felügyelője] volt. 1839. április 9-én mutatta be az „új” fajt a társaságnak. Ezen az ülésen egy meglehetősen idős nőstényt mutatott be.

Az ő leírását 1840-ben tették közzé: „ … Ez a faj kisebb, mint a közönséges hörcsög (Cricetus vulgaris) [ezt azóta Cricetus cricetus-ra változtatták], és a bundája mély aranysárga színéről kapta nevét. A szőrzete közepesen hosszú és nagyon puha, selymes fényű a sötét sárga színezet kiterjed a felső részekre, a fej és a test oldalsó részére, valamint a végtagok külsejére. A háton lévő szőrzet vége barnás, ezért a szőrme ez a része sötétebb árnyalatot ölt, mint a test oldalsó része; A torok és a test oldalsó része fehér, bár halványan sárgával árnyalt; a háton és a test oldalán lévő szőrzetnek a töve sötétszürke vagy ólomszínű. A farok és a lábak fehérek. A fül közepes méretű, külsejükön fehéres szőr van. A bajusz fehér és fekete szőrszálak keverékéből áll

A példány gyűjtője és adományozója nem ismert, vagy nem tulajdonítottak neki túl nagy jelentőséget, de a leírást követően ez az idős nőstény lett a faj minta-példánya, a faj neve pedig Cricetus auratus lett. [A faj nevét később módosították Mesocricetus auratus-ra.] Még ma is őrzik preparálva a Natural History Museum-ban Londonban. Meglehetősen szomorú látványt nyújt a preparátum, de minden esetre érdekes. Az ő igazi neve BM(NH)1855.12.24.120, nem a legszebb név egy ilyen idős hölgynek.

Az a hiedelem, mi szerint mintegy 100 évig nem is hallhattunk a szíriai aranyhörcsögről hamis!

Valójában 1880-ig James Skeene brit konzul nyugdíjba vonulásáig több aranyhörcsögöt is szállíttatott Nagy-Britanniába, mindezek ellenére úgy tűnik, hogy 1910-re Nagy-Britanniából teljesen eltűntek, vagy kipusztították a szíriai aranyhörcsögöket.

1920-ig senkit nem is érdekelt, hogy nincsenek már aranyhörcsögök az Egyesült Királyságban. E tájt Saul Alder a Jeruzsálemi Egyetem parazitológusa a Leishmaniasis végzett kutatásai bizonyították, hogy a „kínai hörcsög” kiváló kísérlet állat, azonban Alder ekkoriban még nem tudta sikeresen tenyészteni őket, ezért folyamatos behozatalra szorult Kínából. Alder ismerhette Waterhouse leírásait és akart szerezni magának a környékről szíriai aranyhörcsögöket, de néhány hatóság azt javasolta, hogy inkább a „vándorló hörcsögöket” vizsgálja, amelyek Kis-Ázsiában honosak. Felkereste az Állattani tanszéken lévő barátját, hogy segítsen neki beszerezni néhány hazai hörcsögöt. Így a szíriai aranyhörcsög is bekerült a laboratóriumokba.

Saul Adler barátja Israel Aharoni volt. Ő Widzi-ben született az orosz-lengyel határon, majd Prágában tanult. Ő lett az úgynevezett „első” héber zoológus, aki megkereste és leírta a Szent Földön élő állatok tulajdonságait és kijelölte a héber nevüket. Életének korábbi szakaszában és a Jeruzsálemi expedíciók ideje alatt a terület még Törökország szigorú uralma alatt állt. Aharoni, egy zsidó a muszlim világban, csak a helyi török szultán vádelme alatt utazhatott szabadon. Ezt megkapta, mivel fajokat szerzett be a szultán lepkegyűjteményébe. Úgy tűnik, e gyűjtő út során minden útjába kerülő állatot begyűjtött a helyi vezető segítségével. Az egyedek preparációját a mezőn kezdték, majd Berlinbe küldték. Mégis, sok általa begyűjtött példány hozzáférhető tanulmányozás céljára, ha meglátogatjuk a Héber Egyetem Orosz Részlegét Jeruzsálemben. Egy ehhez hasonló expedíció során 1930-ban Aharoni hörcsögöket keresett Saul Alder kérésére.

Az erről szóló beszámoló Aharóni emlékirataiban 1942-ben jelent meg. Kérdés, hogy ismerte-e Alder a szíriai aranyhörcsögöt, Aharoni bizonyosan ismerte, és tudta, hogy ez a faj az, amit keresnie kell.

Úgy tűnik, hogy Aleppo környékére érkezésekor javasolta a helyi szíriai vezetőnek (Georgius Khalil Tah'an), hogy menjenek egy megfelelő farmra és megkérte a helyi SheikhEl-Beled-et, adjon tájékoztatást a hörcsögök helyi fellelhetőségével kapcsolatban, azaz megkérdezte, hogy a termésben hol és milyen kár található.

1930. április 12-én Sheikh megszervezte a találkozót és meghatározta a felkutatandó legjobb mezőket a vidéken, ahol úgy tűnt, előfordulnak ezen állatok kolóniái. Sheikh gondoskodott földmunkásokról – néhány helybéliről – és nagy területet felástak. Néhány óra kemény munkával sikerült 2.5 méter mélyről kiemelni egy teljes fészket, pontosabban egy anyát tizenegy kicsinyével.

Gondolván, hogy az anya baj nélkül törődni fog a kicsikkel, eteti őket, az egész családot egy dobozba helyezték el. Aharoni így írta le az ez után következőket: "… Láttam, hogy a hörcsög megkeményítette a szívét és undorító kegyetlenséggel leharapta a legközelebb eső kölyök fejét (minden kölyök mérete kb. 2.5 cm volt). A természetes anyai szeretet vitte rá az édes gyermekeinek megölésére 'Jobb a gyermekeimnek elpusztulnia, mint hogy az átkozott emberi faj egy tagja kísérletezzen rajtuk.' Amikor Georgius látta ezt a kegyetlenséget, gyorsan eltávolította az anyahörcsögöt (különben biztosan megölte volna mindegyiküket!) és egy ciános üvegben elpusztította …"

Így csupán azért pusztult el az első élve foglyul ejtett vad nőstény, mert elkezdte elpusztítani a kölykeit, nem volt tudatában annak, hogy hamarosan milyen sokat jelentenek az utódai az emberiség számára.

Aharóni elvitte a tíz életben maradt kölyköt. (Nem jegyezték fel az alom korát, de a foglyul ejtéskor még nem nyílt ki a szemük.) Aharoni és a felesége bevált nevelőszülőként, így az alom életben maradt. Egy szökés és kilenc újra befogás után mindegyiket átadták Hein Ben-Menachen-nek, a Héber Egyetem Scopas hegyi Állatszolgáltató alapítójának és vezetőjének.

Ben-Menachen egy fapadozatú ketrecben helyezte el a hörcsögöket. A következő reggelre öten megszöktek, utat rágva maguknak a ketrec alján keresztül. Ben-Menachen nagyon dühös volt, különösen, mivel Aharoni jelezte, milyen nehéz fogságba ejteni ezeket a teremtményeket. Az öt kiszökött példány közül egyiket sem sikerült élve befogni. Aharoni szerint a megmaradt négy hörcsögből három hím és egy nőstény volt. Mégis, ezt a közlést 1948-ban Alder cáfolja, mivel szerinte három nőstény és egy hím élte túl a szökési kísérletet, és a hím később egy nőstényt megölt. Israel Aharoni nagyon szkeptikus volt a megmaradt példányok tenyésztésével kapcsolatban, de Hein Ben-Menachennek más ötlete volt.

Menachen szorosan megtöltött egy nagy dróthálós ketrecet szénával, 5 cm-es lyukat hagyva a tetején. Ide helyezte be a nőstényt. A sötétséget keresve a nőstény járatokat ásott a szénába. Egy nappal vagy valamivel később a hímet is behelyezte a ketrecbe. Az üldözni kezdte a nőstényt, és végül utolérte. A nőstény éppen tüzelt, ezért pároztak. Az első hörcsögkolónia termékeny volt, és számuk egy éven belül 150-re emelkedett, jóllehet, újabban különböző szakértők más számokat adnak meg, beleértve a kissé furcsán ható 365/évet is!

Az első fogságban tenyésztett hörcsögöket átadták Aldernek, aki röviddel azután cikket írt az első szíriai aranyhörcsögökkel folyt kutatásról. Felfogva a magányos kolóniák sérülékenységét, Alder törzsállományt osztott szét különböző laboratóriumok között. A szíriai aranyhörcsög 1931-ben érkezett Angliában, és szó szerint becsempészték az országba Alder kabátzsebében. Ezek az állatok E. Hinde-hez (Londoni Állattani Társaság) kerültek.

Igaz, hogy Aharoni nem említi az irataiban, de kétségtelenül több hörcsögöt is befogott, mint a kölykös nőstényt, mivel három, 1930. április 27-én és 29-én  foglyul ejtett és neki tulajdonított kifejlett nőstény is látható a Berlini Múzeum gyűjteményében.

Általános az egyetértés abban, hogy a szíriai aranyhörcsögöket 1938 nyarán importálták az USA-ba, jóllehet, a behozatal pontos jellegét összekeverik a törzsállomány Európai importjával.

A következő feljegyzett befogás, amit sikerült kinyomozni, 1971 májusában-júniusában volt, amikor az amerikai Michael R. Murphy 13 egyedet szerzet meg, ismételten Aleppo környékén. 12 egyed (4 hím és 8 nőstény) érkezett meg az USA-ba. Murphy feljegyezte, hogy 3 nap foglalkozás után a vadon befogott állatok megszelídültek. A fogságba ejtéstől számított négy héten belül mindegyik állat párosodott, és mind a nyolc nőstény kölykezett. Az almok átlagos mérete 11 volt, és minden kölyköt sikerült elválasztani.

1978-ban ugyanazon a területen végzett befogásokat Bill Duncan (SW Orvosi Egyetem Dallas, Texas, USA), és két nősténnyel tért vissza. Úgy látszik, ez a csoport is eltűnt.

1980-ban egy rágcsálókkal foglalkozó hivatalnok, aki a Száraz Területeken folyó Mezőgazdasági Kutatás Nemzetközi Központjának Mezei Központjában dolgozott, befogott két állatot, akik sajnos mérgezett patkánycsalétket ettek, így rövidesen elpusztultak. 1982 novemberében ugyanaz a tisztviselő ugyanott egy további párt (hím és nőstény) ejtett foglyul, sajnos a hím rövid időn belül elpusztult, és jóllehet, a nőstény biztonságban elérte az Angliai karantént, nem próbálták meg tenyészteni.

Az Izraeli adatok alapján a fajt megbecsülik, mivel a behatárolt elterjedési területe miatt ritka, de azon a területen elég közönséges. Azonban az 1980-as évek óta a fajt nem látták eredeti élőhelyén, amíg két, 1997 szeptemberében és 1999 márciusában indított expedíció megerősítette, hogy az aranyhörcsög ma is létezik Észak-Szíriában. A kutatók 30 járatrendszert találtak. A járatrendszerek egyikében sem élt egynél több felnőtt egyed. Egy nőstény vemhes volt, és hat kölyöknek adott életet. Ezek a vadon befogott aranyhörcsög az Aleppoi Egyetemen élő három további vad példánnyal együtt Németországba került új tenyészállomány létesítése céljából.

Sziria_topogarfiai_terkpe1703_aleppo_fametszet_b

Szíria topográfiai térképe és egy 1703-ban készült fametszet az akkori Aleppo városáról. A képekre kattintva nagyobban is meg lehet nézni.

 
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa54
mod_vvisit_counterTegnap20
mod_vvisit_counterEzen a héten54
mod_vvisit_counterEbben a hónapban912

IP címed: 54.227.126.69
 , 
Jelenlevők
Oldalainkat 20 vendég böngészi