Szülés, alomszám:

A kölykezés rendszerint a kora hajnali órákban történik, a maguk építette vacokban. Az anya felszakítja a magzatburkot, elharapja a köldökzsinórt és tisztára nyalja az újszülöttet/újszülötteket. A szülést követően felfalja a magzatburkot, a méhlepényt és a halva született kölyköket. Sose távolítsuk el a magzatburkot, mert annak tápanyag és hormontartalma fontos az anya számára, így biztosítja atermészet az első napokra a megfelelő energiát. Előfordul, hogy az ép, egészséges kölyköket is elpusztítja.
Az alomszám 4-12 között változik.
Az alomszám nagymértékben függ az anya korától is. 3-4 hónapos korban még kevés kölyköt hoznak a világra (gyakori az 5 kölyök). 4-10 hónapos korban vannak a csúcson, átlag 8 kölyök születik. A nőstények termékenysége a 10. hónaptól a kor előrehaladtával rohamosan csökken. A tenyésztési gyakorlatban - ott ahol a nyereségre törekednek - 10 hónapos kortól már selejtezik a nőstényeket. Ha nem a nyereség a lényeg maximálisan 1,5 évig lehet az állatunk tenyészanya.

A kölykök gondozása, fejlődésük:

Rendszerint jó anyák, nagy odaadással gondozzák kicsinyeiket. A szoptatás mellett gyakran tisztogatják őket, felnyalva a vizeletet és az ürüléket. Bátran védelmezik őket, akár még az emberrel szemben is.
Az újszülöttek tömege 2-3 gramm, hosszuk 35-45 mm(3,5-4,5 cm). Testük pirosas-rózsaszín, pigmentáció nem észlelhető. Bőrük olyannyira áttetsző, hogy a csukott szemhéj alatt látható a szem és a hasfalon át a belek is, metszőfogaik hegye látható. Általában mozdulatlanok, de mihelyt érintés éri őket, élénken az inger irányába másznak, s közben vékonyka hangjukat hallatják. Már az újszülötteknél is megfigyelhetőek a jellegzetes vakaródzó mozdulatok, habár még nem érik el a bőrfelületüket. Szopás közben olyan erősen rászívják magukat a csecsekre, hogy a fészket hirtelen elhagyó nőstény gyakran magával vonszolja kölykeit is.
Az útközben lepottyanókat szájába kapva viszi vissza. A kölykök éles, nyöszörgő hangot hallatnak, ha anyjuk elhagyja őket. Többször is átköltözteti kölykeit, s ennek 2 oka lehet: vagy azért, mert elpiszkolódott az eddigi hely, vagy pedig azért, mert nem találta eléggé biztonságosnak. A régi fészekanyag jelentős (tiszta) részét magával viszi.
A pigmentáció a 3. napon kezd megjelenni. Az 5. naptól megjelennek a szőrszálak, először a háton, majd a hason is. Az egy hetes kölykökről megjósolható, a 10 naposakról pedig biztosan megmondható, hogy milyen lesz a színük.

Ekkor kezdik el kóstolgatni a szilárd táplálékot is, amit anyjuk a pofazacskójában szállít a fészekbe. A 12-14. naptól kezdve kijárnak vizelni a „családi wc"-re. Az anyjuk türelmetlenül eléjük szalad, és visszaviszi őket.
A szem kinyílását (15-18. nap) követően már észrevehető, ha valamelyik a hosszú szőrű változathoz tartozik. Az ilyen egyedek kissé borzas külleműek. Ebben az időszakban hosszabb - rövidebb felfedező utakra indulnak, s aggódó anyjuk egyre fáradtabban cipeli őket, hiszen mire egyet visszahozott, a többi örökmozgó ismét szanaszét szaladgál. Már játékos formában gyakorolják a verekedés mesterfogásait, az ásást, a területjelölést és néha a táplálékot is játékosan ide-oda rángatják, próbálnak fészket építeni. Anyjuk teje kezd elapadni, és nem biztosít már elegendő tápanyagot a gyorsan növekvő kölyköknek. Egyre nagyobb mennyiségben fogyasztanak zöldtakarmányt, és kezdik eszegetni a gabonákat is. 3 hetesen már el lehet választani őket, önállóan táplálkoznak. A magam részéről azonban helyesebbnek tartom a 4 hetes korban való elválasztást, mert ekkorra jól futnak, ugranak, és talán érzelmileg sincsenek annyira az anyjukra utalva.
Itt jegyezném meg, hogy kivételesen előfordul olyan eset is, amikor a hímek nem ölik meg, hanem anya módjára gondozzák őket.
Az anyára az újabb párzás előtt ráfér 1 - 2 hét regenerációs időszak, hiszen az utódokról való gondoskodás kimerítette tartalékait, le van soványodva. Évente akár hét alkalommal is fialhat, mivel a két párzás között eltelt idő nem több, mint 6 - 8 hét. A kor előrehaladtával azonban csökken az alomszám, ezért nem célszerű 1 éves kor után szaporítani.

Kölyökkori mortalitás, és az anya kannibalizmusának mértéke és kiváltó okai:

Igen szomorú dolog, amikor a boldog tulajdonos a felcseperedő apróságok helyett azt látja, hogy azok elpusztulnak, és esetleg éppen a szemük előtt, élve fogyasztja el őket a kedves mama.
Természetesnek tekinthető, hogy az anya a szülést követően felfalja a magzatburkot, a méhlepényt és a halva született kölyköket. Általában az első két napban kerül sor az átlagosnál sokkal kisebb testsúlyú és a fejlődési rendellenességgel született kölykök szelektálására vagy természetes pusztulására is. Ilyen rendellenesség lehet a farkastorok, csípőben összenőtt "sziámi ikrek", stb.
Főleg az először ellett anyáknál leginkább a nyugalom hiánya (zaj, búvóhely hiánya, háborgatás) és az ismeretlen helyzet okozza az alom pusztulását. Az anya megpróbálja kölykeit biztonságosabb helyre szállítani: pofájába kapja őket, és ide - oda szaladgál velük. Ha sehol sem talál megfelelőnek ígérkező helyet, ez az elrejtő - cipelő magatartás odáig fajulhat, hogy - miután egyre több kicsit szeretne magával cipelni - a pofazacskójába gyömöszöli őket, ahol fulladásos halállal pusztulnak el. A kölyköket egészben tömi pofazsebeibe, ha sikerül időben eltávolítani őket, látszik, hogy sértetlenek.
Ezt megelőzendően egy dolgot tehetünk, nyugodt környezetet biztosítunk a mamának, lehetőleg egy búvóhellyel. Valamint a forgácsot az ellés várható időpontja előtt 2 nappal cseréljük, és az elkövetkezendő 2 hétben ha nem muszály ne takarítsuk!

A másik vezető halálok az újszülötteknél, ha a mamának valamilyen hiánya (vitamin, kalcium, fehérje, fojadék, egyéb) van, akkor elfogaszthat egy-kettőt a kölykök közül. A fontosabb vitaminok folyamatos biztosításával ez megelőzhető, pedig pont ezek hiányoznak gyakran a hobby-egyedek táplálékából. Ilyen a mész (szépia, csirkecsont), vitaminok (lehet kapni speciális készítményeket) és a fehérje (tojás, sajt, főtt hús, macskatáp stb.). A fehérje fontosságára azok a hörcsög-tulajdonosok sem gondoltak, akik hasonló gondokról panaszkodtak.
Az esetek többségében vagy a fent említett hiányokra, vagy pedig a nyugalom hiányára (sokszor megfogdossák az újszülötteket!), vezethető vissza az alom pusztulása, mivel a szag alapján ismeri fel saját kicsinyeit, ezért viselkedik velük agresszíven.
Nagyon ritkán, de előfordul az is, hogy az anya minden ok nélkül agresszív. A túlságosan nagyara nőtt beltenyészetokolható miatta. Több fajnál, pl. kutyáknál is ismert a rokontenyésztés következtében kialakult agresszió, s mint említettem, az összes egyed visszavezethető az első - még Aharoni által - befogott példányokra.
Az anya megbetegedése (pl. hasmenés) is okot adhat a kölykök megölésére, hiszen úgy érzi, hogy nem tud gondoskodni róluk - sajnos ez az idősebb, már majdnem önálló kölyköket is érinti.

 
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa24
mod_vvisit_counterTegnap37
mod_vvisit_counterEzen a héten61
mod_vvisit_counterEbben a hónapban1134

IP címed: 54.81.79.128
 , 
Jelenlevők
Oldalainkat 16 vendég böngészi